Szendőfi Balázs, Filmvetítés és közönségtalálkozó
(2023. október 7.)
Halkutató, természetfilmes, zeneszerző, aki ráadásul jazz basszusgitárosnak indult – Szendőfi Balázs hátterét tekintve nem meglepő, hogy legutóbbi filmje, a Volt egyszer egy vadvízország is izgalmas alkotás.
Békén hagyni a természetet, vagy beavatkozni és a saját mércénk szerint optimalizálni? Ez az egyik fő kérdése Szendőfi Balázs Volt egyszer egy vadvízország című filmjének, melynek nem csak rendezője, hanem túlnyomórészt operatőre, teljes egészben pedig zeneszerzője, producere és vágója is egy személyben. A Körösök jelenlegi élővilágát bemutató 87 perces alkotás kiindulópontja, hogy Széchenyi István folyószabályozása óta a Körösök összesen 546 km-t rövidültek – így elég régóta csak egy illúzió, hogy a természet érintetlen lenne. Szendőfi Balázs filmje mégis a lehető legnaturalistább módon mutatja be: a 22 hónapon át készült filmben a hangok több, mint fele a kamera natív hangja, a képeket pedig előfordult, hogy nyakig a folyóba merülve vette fel az alkotó. Ugyanakkor a film meghatározó eleme a zenei aláfestés is, mely szintén a rendező munkája. Szendőfi a vágás közben is a zenét helyezte előtérbe, a kép csak ezt követően áll össze (így dolgozik David Lynch is).
A filmművészeti szempontból is izgalmas alkotás olyan aktuális és fontos környezetvédelmi problémákra hívja fel a figyelmet, mint a vízgazdálkodás elhibázott döntései (folyóvízzel locsolás), vagy a rövidtávú gondolkodás az agrárgazdálkodásban.
Gyönyörű képek, izgalmas jelenetek és égető problémák, amelyek középpontjában az éltető víz áll. A Volt egyszer egy vadvízország egy olyan film, amely mindenkit érint és megérint. Az első képkockától lebilincselő képi világ, a zene, a dramaturgia ereje és a film kíméletlenül igaz üzenete, megdöbbentően hat.
Békén hagyni a természetet, vagy beavatkozni és a saját mércénk szerint optimalizálni? Ez az egyik fő kérdése Szendőfi Balázs Volt egyszer egy vadvízország című filmjének, melynek nem csak rendezője, hanem túlnyomórészt operatőre, teljes egészben pedig zeneszerzője, producere és vágója is egy személyben. A Körösök jelenlegi élővilágát bemutató 87 perces alkotás kiindulópontja, hogy Széchenyi István folyószabályozása óta a Körösök összesen 546 km-t rövidültek – így elég régóta csak egy illúzió, hogy a természet érintetlen lenne. Szendőfi Balázs filmje mégis a lehető legnaturalistább módon mutatja be: a 22 hónapon át készült filmben a hangok több, mint fele a kamera natív hangja, a képeket pedig előfordult, hogy nyakig a folyóba merülve vette fel az alkotó. Ugyanakkor a film meghatározó eleme a zenei aláfestés is, mely szintén a rendező munkája. Szendőfi a vágás közben is a zenét helyezte előtérbe, a kép csak ezt követően áll össze (így dolgozik David Lynch is).
A filmművészeti szempontból is izgalmas alkotás olyan aktuális és fontos környezetvédelmi problémákra hívja fel a figyelmet, mint a vízgazdálkodás elhibázott döntései (folyóvízzel locsolás), vagy a rövidtávú gondolkodás az agrárgazdálkodásban.
Gyönyörű képek, izgalmas jelenetek és égető problémák, amelyek középpontjában az éltető víz áll. A Volt egyszer egy vadvízország egy olyan film, amely mindenkit érint és megérint. Az első képkockától lebilincselő képi világ, a zene, a dramaturgia ereje és a film kíméletlenül igaz üzenete, megdöbbentően hat.
