Szendőfi Balázs, Filmvetítés és közönségtalálkozó
(2025. október 3., 19ó)
Halkutató, természetfilmes, zeneszerző, aki ráadásul jazz basszusgitárosnak indult – Szendőfi Balázs akinek a Volt egyszer egy vadvízország című filmét a tavaly láthatták itt, és aki idén is eljött hozzánk bemutatni legújabb, Hegyizene című alkotását.
Szendőfi Balázs természetfilmje az Erdélyi-szigethegységről, amelynek
számos területe mind tudományos feltártságában, mind a köztudatban
némileg „fehér folt”. Románia nyugati határához, így Magyarországhoz is
közel helyezkedik el, a Partium és Erdély határán. Sok folyó, köztük a
Berettyó, a Körösök, a Meleg-Szamos és az Aranyos forrásvidéke található
az itt tömörülő, 145 millió éves hegységtömbben. Európa
legváltozatosabb karsztvidékét rejti, amit teljes egészében a víz formál
a mai napig. Huszonöt emeletnyi magasságú barlangbejáratok,
százméternyi mélységben ásító zsombolyok, föld alatti gleccserek,
felfakadó és ismét a föld alá bukó búvópatakok világa ez. Itt zsonganak
Európa utolsók között számon tartott őserdei is.
A filmben megszólal a táj, a valóságban is megszólít minket a mesélő hangján keresztül, és a már-már valószínűtlen, meseszerű vadregényesség bemutatása mellett kendőzetlenül szembesít bennünket azzal, mennyire lelketlenül és milyen drasztikusan pusztítjuk még a megközelíthetetlen hegyek őstermészetét is, napról napra kevesebbet hagyva belőle.
A film zenéje nemcsak kísérőzene. Mint a cím is mutatja, fontos, talán a mesélővel egyenrangú szerepe van az üzenet közvetítésében, amit nem leheséges csak szavakkal és képekkel elmondani. Fekecs Ákos és Szendőfi Balázs handpan-basszusgitár duettjei festik alá a jeleneteket, a sziklák közt csobogó víz lágy állhatatosságával közvetítve az Erdélyi-szigethegység hangulatát. (Filmtett)
A filmben megszólal a táj, a valóságban is megszólít minket a mesélő hangján keresztül, és a már-már valószínűtlen, meseszerű vadregényesség bemutatása mellett kendőzetlenül szembesít bennünket azzal, mennyire lelketlenül és milyen drasztikusan pusztítjuk még a megközelíthetetlen hegyek őstermészetét is, napról napra kevesebbet hagyva belőle.
A film zenéje nemcsak kísérőzene. Mint a cím is mutatja, fontos, talán a mesélővel egyenrangú szerepe van az üzenet közvetítésében, amit nem leheséges csak szavakkal és képekkel elmondani. Fekecs Ákos és Szendőfi Balázs handpan-basszusgitár duettjei festik alá a jeleneteket, a sziklák közt csobogó víz lágy állhatatosságával közvetítve az Erdélyi-szigethegység hangulatát. (Filmtett)
